"

Április a kegyetlen, kihajtja

Az orgonát a holt földből, beoltja

Az emléket a vágyba, felkavarja

Esőjével a tompa gyökeret.

Tél melengetett minket, eltakarva

Felejtő hóval a földet, kitartva

Egy kis életet elszáradt gumókkal.

Nyár tört ránk, átkelt a Starnbergersee-n

Záporzuhogással; az oszlopok közt megálltunk,

Napfényben elindultunk, a Hofgartenbe mentünk,

Kávéztunk s egy óráig társalogtunk.

"
– T.S.Eliot (via melyrepules)

"Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."